A terülő boróka (Juniperus horizontalis) egy igazán sokoldalú és kiemelkedően ellenálló örökzöld cserje. Nevéhez hűen hajtásai szorosan a talaj felszínén kúsznak, így sűrű, összefüggő szőnyeget alkotnak, amely meggátolja a talajeróziót és kiválóan elnyomja a gyomokat. Levelei fajtától függően lehetnek acélkékek, ezüstösek vagy smaragdzöldek, melyek a téli fagyok hatására gyakran különleges, lilás vagy bronzos árnyalatot öltenek. Kifejezetten ajánlott meredek rézsűk megkötésére, sziklakertekbe, támfalak tetejére, ahonnan elegánsan omlik alá, de nagyobb kaspókba ültetve a teraszon is nagyszerűen mutat. Gondozási Útmutató: Fényigény: Teljes napfényben érzi a legjobban magát, a legszebb lombozatszínt is tűző napon hozza. Félárnyékban ritkásabbá válhat a sűrű ágrendszere, árnyékba pedig egyáltalán nem javasolt ültetni. Talajigény: Rendkívül igénytelen, a laza, homokos, vagy akár köves, tápanyagban szegény talajokon is nagyon jól fejlődik. Az egyetlen fontos szempont a jó vízelvezetés, mert a pangó vizet nem bírja, gyökerei elrothadhatnak. Vízigény: A megfelelő begyökeresedés után rendkívül szárazságtűrő növény. Csak a hosszan tartó aszályos nyári időszakokban, illetve a telepítés első évében igényel alaposabb öntözést. Télállóság: Teljesen télálló, a hazai extrém hidegeket is gond nélkül elviseli, örökzöld lombozata az év 365 napján díszít. Metszés: Alapvetően nem igényel semmilyen metszést, ami tovább növeli a vonzerejét a kis karbantartási igényű kertekben. Ha esetleg túlnő a rendelkezésére álló területen, vagy rálóg a járdára, a zavaró, hosszan kinyúló ágakat kora tavasszal vagy nyár végén bátran visszavághatod. Az elhalt vagy sérült hajtásokat természetesen az év bármely szakában eltávolíthatod róla.





