A ráncoslevelű örökzöld bangita (Viburnum rhytidophyllum) egy impozáns, akár 3–4 méter magasra is megnövő, sűrű ágrendszerű cserje. Nevét különleges, mélyen erezett, lándzsás leveleiről kapta, amelyek felszíne sötétzöld, fonákja pedig barnásan molyhos. Ez a textúra egészen egyedi, egzotikus hatást kölcsönöz a kertnek minden évszakban. Kora nyáron (május-júniusban) hozza hatalmas, lapos bogernyőben nyíló, krémfehér virágait, melyekből őszre piros termések fejlődnek. A bogyók érés közben fokozatosan feketére színeződnek, így a bokor egyszerre mutatja mindkét színt, ami remek látvány. Mérete és sűrűsége miatt kiváló háttérnövénynek, térhatárolónak vagy madárbarát sövénynek. Gondozási Útmutató: Fényigény: Félárnyékos helyen érzi magát a legjobban. Bár napos helyre is ültethető, a téli-kora tavaszi tűző nap és a fagyos szelek megviselhetik a lombozatát, ezért érdemes védettebb fekvésbe telepítened. Talajigény: Kedveli a tápanyagban gazdag, mélyrétegű, jó vízáteresztő, de üde talajokat. Kifejezetten hálás, ha a földje enyhén savanyú vagy semleges kémhatású. Vízigény: Közepes vízigényű. A telepítés utáni években és a nyári aszály idején rendszeres öntözést igényel. A jól begyökeresedett, idősebb példányok már viszonylag jól tűrik az átmeneti szárazságot is. Télállóság: Teljesen télálló, de a fiatal növények tövét kemény teleken érdemes takarni. Nagyon hideg, szeles teleken előfordulhat lombvesztés vagy levélbarnulás, de tavasszal a növény gyorsan regenerálódik. Metszés: Alapvetően nem igényel rendszeres metszést, mivel formája természetesen is dekoratív. Ha túl nagyra nőne, vagy formázni szeretnéd, a virágzás után teheted meg. Az elöregedett ágak ritkítása kora tavasszal javasolt.


