A cserjés jázmin az egyik legkorábban virágzó díszcserje, amely gyakran már januárban vagy februárban – bőven a lombfakadás előtt – megörvendeztet bennünket csillag alakú, sárga virágaival. Vesszői négyszögletesek és egész évben mélyzöldek maradnak, így a növény a téli hónapokban is üde színfolt. Bár alapvetően cserje, hajtásai nagyon hosszúra nőhetnek és ívesen lehajlanak, ezért kiválóan alkalmas rézsűk befedésére, támfalakról való leomlasztásra, vagy kerítés mellé ültetve (némi támasztékkal) akár kúszónövényként is nevelhető. Végső magassága támaszték nélkül kb. 1–1,5 méter, de felfelé vezetve a 3 métert is elérheti. Gondozási Útmutató: Fényigény: Napos vagy világos félárnyékos helyen fejlődik a legjobban. Minél több napfény éri, annál gazdagabb lesz a téli virágzása. Talajigény: Nem válogatós, szinte bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél. Szereti a tápanyagban gazdag, üde földet, de a soványabb talajokban is jól bírja. Vízigény: Közepes vízigényű. A fiatal növényeket érdemes rendszeresen öntözni, de a kifejlett példányok már viszonylag jól tűrik a szárazabb időszakokat is. A pangó vizet kerüljük. Télállóság: Teljesen télálló, a hazai fagyok nem tesznek kárt benne. A virágok az extrém kemény fagyokban megbarnulhatnak, de a bimbók fokozatosan nyílnak, így a díszítőértéke hamar visszatér. Metszés: Érdemes közvetlenül a virágzás után, kora tavasszal megmetszeni. Az idős, felkopaszodott ágakat tőből távolítsuk el, a hajtásokat pedig vágjuk vissza, hogy a növény sűrűbb maradjon és több virágzó vesszőt neveljen a következő évre.


