Japánbirs

A japánbirs (Chaenomeles japonica) egy alacsony vagy közepes termetű (kb. 1–1,5 méter), sűrű ágrendszerű, lombhullató cserje, amely március-áprilisban az egyik leglátványosabb színfoltja a kertnek. Bár „szúrós egyéniség” az ágain található tövisek miatt, ezt bőven kárpótolja a virágözön: fajtától függően tégla- vagy tűzpiros, narancssárga, esetleg fehér virágai szinte teljesen elfedik a vesszőket. Ősszel érő, sárgás almatermései rendkívül kemények és savanyúak, de magas C-vitamin tartalmuk és intenzív illatuk miatt kiválóak szörpnek, lekvárnak vagy kompótnak. Sűrűsége és tövisei miatt áthatolhatatlan védősövénynek is kiváló, de szoliterként is megállja a helyét. Gondozási Útmutató: Fényigény: Napos vagy világos félárnyékos helyen fejlődik a legjobban. A bőséges virágzáshoz és a termések beéréséhez elengedhetetlen a napi több órás közvetlen napsütés. Talajigény: Átlagos kerti talajban jól érzi magát, de a tápanyagban gazdag, üde földet hálálja meg leginkább. A túlzottan meszes talajra érzékeny, ott a levelei sárgulni kezdhetnek (vashiány). Vízigény: Közepes vízigényű. A begyökeresedett növény már jól bírja a szárazságot, de az ültetés utáni első években és a nyári aszályos időszakokban érdemes rendszeresen öntözni. Télállóság: Teljesen télálló, a hazai fagyok nem ártanak neki. Metszés: A virágzás után érdemes elvégezni a ritkító metszést. Mivel a két- vagy többéves fás részeken virágzik a legszebben, ne vágjuk vissza minden évben drasztikusan. Az elöregedett vagy túlságosan sűrűn álló ágakat tőből távolítsuk el.