Magyal

A magyal (Ilex) a téli kertek egyik legikonikusabb és legmutatósabb örökzöld cserjéje. Tömött, sűrű ágrendszerű, elegáns bokrot nevel, amelynek bőrszerű, fényes, sötétzöld (jellegzetesen hullámos és tüskés szélű) levelei egész évben csodás hátteret adnak a kert többi növényének. Tavasz végén nyíló apró, fehér virágai bár szerények, a méhek nagyon szeretik őket. Az igazi látványosságot az ősz végére beérő, lángolóan piros bogyótermések jelentik, amelyek a hóesésben káprázatos kontrasztot nyújtanak, ráadásul a madaraknak is fontos táplálékul szolgálnak a zord hónapokban. Sűrű ágrendszere miatt kiválóan alkalmas áthatolhatatlan, nyírt vagy nyíratlan sövénynek, térhatárolónak, de önállóan, szoliter cserjeként is gyönyörű fókuszpont. Gondozási Útmutató: Fényigény: Napos, félárnyékos, sőt még enyhén árnyékos helyen is megél. A legszebb, legsűrűbb lombot és a legtöbb bogyót azonban napos vagy világos félárnyékos fekvésben hozza. A mélyárnyékot érdemes kerülnöd, mert ott a lombja kiritkulhat. Talajigény: A jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. A nagyon meszes, kemény, kötött és pangó vizes talajt rosszul viseli. Vízigény: Közepes vízigényű. Az elültetés utáni első egy-két évben, valamint a forró, aszályos nyári hetekben rendszeres öntözést kíván. Miután megerősödött, már meglehetősen jól tolerálja a rövidebb száraz időszakokat is. Télállóság: Kifejezetten jó télállóságú örökzöld, a hazai fagyokat gond nélkül bírja, semmilyen különleges téli takarást nem igényel a kertbe kiültetve. Metszés: Nagyon jól bírja a metszést és a formázást. Ha sövényt nevelsz belőle, vagy csak szeretnéd kordában tartani a méretét, kora tavasszal (a fagyok elmúltával) vagy a nyár második felében bátran metszd formára. Fontos tudnivaló: a magyalok többsége kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy a piros bogyók neveléséhez a termős (nőivarú) példányok közelébe érdemes egy porzós (hímivarú) cserjét is ültetned, hacsak nem önbeporzó fajtát választottál (mint a ‘J.C. van Tol’).