Orgona

Az orgona (Syringa vulgaris) az egyik legismertebb és legkedveltebb tavaszi díszcserjénk. Kora tavasszal, május környékén nyíló, jellegzetes és rendkívül intenzív illatú virágbugái miatt a tavasz hírnökeként is számon tartják. Terebélyes, sűrű bokrot vagy kisebb fát nevel (fajtától függően 2-4 méter magasra is megnőhet), így kiválóan alkalmas virágzó sövénynek, térhatárolónak, de szoliterként is csodálatos látványt nyújt a kertben. Vágott virágként vázába téve az egész lakást megtölti az utánozhatatlan tavaszi illatával. Gondozási Útmutató: Fényigény: Fényigényes növény, a legbőségesebb virágzást teljes napfényben éri el. Félárnyékban is megél, de ott felkopaszodhat, lazább szerkezetűvé válik, és jóval kevesebb virágot hoz. Talajigény: Nagyon toleráns és igénytelen. A laza, jó vízelvezetésű, átlagos kerti talaj tökéletes számára. A túlzottan nedves, pangó vizes területeket kerüld, mert a gyökerei könnyen berothadhatnak. Vízigény: Kiválóan bírja a szárazságot. Az idősebb, már jól begyökeresedett példányok csak extrém hőség és hosszan tartó aszály esetén igényelnek alapos öntözést. Télállóság: Kiemelkedően télálló, a legkeményebb hazai fagyok sem tesznek kárt benne, így semmilyen téli takarást nem igényel. Metszés: A virágok elnyílása után érdemes az elszáradt virágbugákat azonnal levágni, hogy a növény ne a magképzésre pazarolja az energiáját. Az alakító vagy ifjító metszést szintén közvetlenül a virágzás után végezd el, mert az orgona a nyár folyamán hozza létre a következő évi virágrügyeket a hajtások végén. Ha tavasszal metszed meg, sajnos a virágzás abban az évben elmarad! A gyökérsarjakat folyamatosan érdemes tőből eltávolítani, ha nem szeretnéd, hogy a cserje túlságosan elburjánozzon.