Pampafű

A pampafű (Cortaderia selloana) egy impozáns méretű, robusztus díszfű, amely hatalmas, ezüstös-fehér virágbugáival azonnal magára vonzza a tekintetet. Erőteljes növekedésű, sűrű, leomló levélzetével már nyáron is rendkívül mutatós, de az igazi szépségét késő nyáron és ősszel bontakoztatja ki, amikor megjelennek rajta a magasba törő, tollas virágzatok. Akár szoliterként (egyedülálló növényként) a gyep közepére, akár nagyobb cserjék, fák háttereként ülteted, mindenképpen drámai és elegáns hatást kelt a kertben. Gondozási Útmutató: Fényigény: Teljes, meleg napfényes helyet kedvel, árnyékosabb részeken gyengébben fejlődik és kevesebb virágot hoz. Talajigény: Jó vízelvezetésű, laza és tápanyagban gazdag talaj az ideális számára. A téli időszakban a pangó víz (a gyökereknél megálló nedvesség) végzetes lehet számára. Vízigény: A frissen ültetett és fiatal példányok rendszeres öntözést igényelnek a megfelelő begyökeresedéshez, de a kifejlett, többéves növények már jól tűrik az átmeneti szárazságot. Télállóság: Hazánkban a kifejlett növények télállóak, de a fiatal példányok tövét az első években érdemes takarni (például száraz lombbal) a kemény fagyok ellen. A legfontosabb téli védelem, hogy a leveleit késő ősszel lazán kösd össze egy kévébe: ez megvédi a növény „szívét” a rothadást okozó téli csapadéktól. Metszés: A metszést szigorúan csak kora tavasszal (március környékén), a tartós fagyok elmúltával végezd el. Vágd vissza az egész lombozatot 15-20 cm magasságig, mielőtt az új zöld hajtások növekedésnek indulnának. Fontos: a művelethez mindig viselj vastag védőkesztyűt, mert a pampafű leveleinek széle fűrészes és éles!