őszi lombszín Archívum - Vargas's kertészet

Terülő kecskerágó – Gold

admin — Thu, 07 May 2026 16:23:12 +0000

A terülő kecskerágó (Euonymus fortunei) egy hihetetlenül alkalmazkodó, alacsony növekedésű, elterülő habitusú örökzöld cserje. A talajhoz érő hajtásai könnyen legyökeresednek, így sűrű, tömött szőnyeget képez. Az egyik legjobb választás talajtakarónak rézsűkre vagy fák alá, de alacsony támfalakról leomlatva, sírokra ültetve, vagy akár kaspókban is kiválóan mutat. Fajtájától függően levelei lehetnek sötétzöldek, vagy sárgával, illetve fehérrel tarkítottak. Az igazi különlegességét az adja, hogy a téli hideg hatására a lombozat gyakran gyönyörű rózsaszínes, purpur vagy mélyvörös árnyalatot ölt, így a hóesésben is fókuszpont marad. Sűrű ágrendszere hatékonyan elnyomja a gyomokat. Gondozási Útmutató: Fényigény: Napos, félárnyékos és teljesen árnyékos helyen is megél. Érdemes tudni, hogy a tarkalevelű fajták mintázata napon vagy enyhe félárnyékban a legintenzívebb, míg a mélyárnyékban hajlamosabbak visszazöldülni. Talajigény: Egyáltalán nem válogatós, a legszegényebb körülményekhez is alkalmazkodik. Bármilyen átlagos kerti talajban kiválóan fejlődik, a lényeg, hogy ne álljon meg alatta tartósan a víz. Vízigény: Miután jól begyökeresedett, kifejezetten jó szárazságtűrő. Csak a legforróbb, extrém aszályos nyári időszakokban hálálja meg az alapos öntözést. Télállóság: Kiemelkedően télálló, lombozatát a leghidegebb hónapokban is megtartja, fagyérzékenységgel nem kell számolnod. Metszés: Kiválóan bírja a metszést és az alakítást. Kora tavasszal vagy nyár közepén bátran visszavághatod a hajtásokat, ha a növény túlnőtt a rendelkezésére álló területen, vagy ha sűrűbb, kompaktabb formára szeretnéd nevelni. A felfelé törő, úgynevezett „vadhajtásokat”, vagy a tarka fajtáknál a teljesen bezöldült ágakat érdemes tőből eltávolítanod.

A Terülő kecskerágó – Gold bejegyzés először Vargas's kertészet-én jelent meg.

Japán gyöngyvessző ‘Manon’

admin — Thu, 07 May 2026 16:23:11 +0000

A ‘Manon’ japán gyöngyvessző (Spiraea japonica ‘Manon’) egy rendkívül sokoldalú, hálás és könnyen nevelhető, alacsony termetű (körülbelül 60-80 cm magas) díszcserje. Sűrű, gömbölyded formájú bokrot nevel, amely a nyár közepén szinte eltűnik a rengeteg lapos, élénk sötétrózsaszín virágtányér alatt. Nemcsak a virágaival díszít: tavasszal a friss hajtások gyakran finom bronzos árnyalatúak, ősszel pedig a lombozat gyönyörű narancsos-vöröses-bordós színezetet ölt. Kiváló választás évelőágyásokba, alacsony sövénynek vagy jelzősövénynek, de akár sziklakertek és nagyobb kaspók beültetésére is tökéletes. Gondozási Útmutató: Fényigény: Fényigényes növény, a legszebb virágzást és a legintenzívebb őszi lombszínt teljes napfényen éri el. Félárnyékban is megél, de ott jóval kevesebb virágot hoz és lazább szerkezetű lesz. Talajigény: Egyáltalán nem válogatós, a legtöbb átlagos kerti talajban kiválóan fejlődik. Leginkább a jó vízáteresztő képességű földet kedveli. Vízigény: Közepes vízigényű. Miután jól begyökeresedett, a szárazabb, csapadékmentes időszakokat is viszonylag jól tolerálja, de hosszan tartó aszály idején meghálálja az öntözést. Télállóság: Teljesen télálló cserje, a hazai fagyokat mindenféle károsodás nélkül, extra védelem nélkül is könnyedén átvészeli. Metszés: A bőséges nyári virágzás és a sűrű, kompakt forma megőrzése érdekében érdemes minden kora tavasszal (még rügyfakadás előtt) bátran visszametszeni a hajtásokat, nagyjából a talajszint felett 15-20 cm-re. Mivel mindig az új, friss hajtásokon hozza a virágokat, ez az erős tavaszi metszés garantálja a nyári virágözönt. Ha nyáron az elnyílt virágokat levágod, sokszor egy gyengébb másodvirágzásra is ösztönözheted.

A Japán gyöngyvessző ‘Manon’ bejegyzés először Vargas's kertészet-én jelent meg.